Zalakaros múltja
Zalakaros a Kis-Balaton nyugati peremén, Zala megye turisztikai fontosságú területén található.
Első említése 1254-ben: Korus. A mai névalak 1908 óta használatos. A Karos személynév lehet magyar eredetű is (a kar főnév -s képzős származéka), de szláv is (bolgár, cseh Karus, szerb-horvát Karusity stb.) A középkori források, mint a zalai vár földjét említik. Egykor várjobbágyok és várszolgák lakták, IV. Béla felesége telepeseket is hozott a környékre. A XIII. században a veszprémi egyház, 1355-től ismét a király, Nagy Lajos kezén van, aki különféle jövedelmekért cserébe Komárral és Galambokkal együtt az óbudai káptalannak adta. E birtokokról az áll az oklevelekben, hogy Somogy és Zala megyében vannak, de egy 1393-ban lefolytatott birtokháborítási per tanúsága szerint kétségtelenűl Zalához tartozott noha a XV. században a budai káptalan somogyi birtokaival együtt kezelte, ezért hiába is keressük az 1513. évi (zalai) adólajstromban (Holub).
"Parochiális egyháza"
egy 1430-ból származó adat szerint Szent László király
tiszteletére volt avatva, plébánosa a zalai apát fennhatósága
alá tartozott, igaz, 1512-ben több társával együtt
megtagadta az engedelmességet.
Az 1540-es években a török többször felégette, 1687-ben
pedig a zalavári kapitány dúlta, Karos népe ekkor a Kis-Balaton
lápvilágába menekült. A község földjei 1690-ben egyházi
tulajdonba kerültek, s megindult a nagyarányú betelepülés. A
település közel 200 esztendeig mezővárosi rangot viselt.
A XVIII. században jelentüs volt a majorsági gazdálkodás, nőtt
a zsellérek száma. A katolikusok lakta községben a régi
templom romjaira 1715-ben építettek új egyházat.
Az 1848-49-es szabadságharc idején Jellasics átvonuló serege
megszállta és kifosztotta a falut. Zalakaros gazdálkodásának
alapja az első világháború óta a fejlett szőlőművelés, a
gyümölcstermesztés és az állattartás. Rohamos fejlődése a
második világháborút követően kezdődött. 1962-ben a falu
határában olajkutató fúrás során bukkantak a 96 fokos hőmérsékletű,
ásványi anyagokban gazdag termálvízre. Egy évtized alatt
modern fürdőtelepés és egészségügyi központ épült, üdülők,
szállodák nyíltak.
Gyógyvizének híre kelt külföldön is. Az 2307 méter mélyről
feltörő víz alkalmas krónikus mozgásszervi nőgyógyászati,
egyes fogágy és borgyógyászati megbetegedések, valamint
balesetek, ideg -és végtagsebészetek után kialakult mozgáskorlátozások
gyógyítására.
A fürdőt a látogatottság növekedése
miatt folyamatosan fejlesztették:
1968-ban sportmedencét és öltözőt, 1975-ben fedett fürdőt,
1991-ben vizesblokkok adtak át, 1994-re elkészült az új Gyógycentrum,
1995-ben felújították a sportmedencét.
A fürdő 1992 óta GRÁNIT Gyógyfürdo Rt. néven üzemel, részvényeit
Zalakaros Város Önkormányzata és a GRÁNIT Gyógyfürdő Vállalat
Dolgozói Alapítványa birtokolja.
Az 1990-ben közel 1 milliót elérő látogatók száma, 1994 évi
mélypont után ismét látványosan emelkedik (1996. évben 588
ezer fő).
Zalakaros 1949-ben önálló tanácsú
község, 1970-ben a községi közös tanács székhelye, 1984-ben
nagyközségi rangú település. 1986-ban indult a gázprogram,
új óvodát avattak és elkészült az idősek klubja. A szennyvízcsatorna
beruházást az új önkormányzat kezdeményezte.
Az önkormányzat általános iskolát, óvodát, Idegenforgalmi
és Közművelődési Irodát, illetve kertmozit működtet. Az
új iskolát 1990-ben építették, azóta sportcsarnokkal bővítették.
Az új óvoda 1987 óta fogadja a gyerekeket.
A 416 fő befogadására alkalmas fedett Kertmozi 1976-ban
nyitotta meg kapuit. A filmvetítéseken kívül itt kapnak
helyet a színpadi rendezvények is.
home Zalakaros fürdő képek hivatal info térkép menetrend hotel panzió borozó szabadidő Kis-Balaton múlt e-mail